A tanszék történelme

A múlt század első felében az ipar fejlődése egyre inkább megkövetelte a matematika, fizika, kémia, gépészmérnöki és általában a mérnöki tudományok területén jól képzett szakembereket. Magyarországon az első ilyen jellegű oktatási intézmény az 1846-ban alapított középfokú szintű József Ipartanoda volt. A mai BME ebből az iskolából alakult ki. Az Ipartanodán kezdetben műszaki, gazdasági és mezőgazdasági területeken lehetett végzettséget szerezni. Az induló hat tanszék között volt a Kémia Tanszék, melynek első professzorává Nendtvich Károly orvost, a Pesti Tudományegyetem kémiai tanszékének adjunktusát nevezték ki (1847). Eltérően más, ebben az időben Magyarországon működő kémiai tanszékektől, itt magyarul tanítottak, de csak az 1848-49-es szabadságharc bukásáig. A tanítást ideiglenesen a Tudományegyetem épületében kezdték meg, majd a budai várban béreltek helyiségeket. 1856-ban Ferenc József az Ipartanodát Politechnikum rangjára emelte, és 1860-tól ismét magyarul folyt az oktatás. 1867-ben a kiegyezés után a Politechnikumot egyetemi rangra emelték és a József Műegyetem nevet kapta.
1907-ig a diákok vegyészi, majd ezt követően vegyészmérnöki oklevelet kaptak. Az első vegyészi oklevelet Albert Grittner kapta 1884-ben.
 
A József Műegyetem Kémia Tanszékének vezető tisztét Nendtvich Károly után Ilosvay Lajos vette át 1882-ben, aki ezután 52 éven át (!) töltötte be ezt a tisztet. A Műegyetem professzoraként 1900-ban a következő előadásokat tartotta: általános kémia az első év első szemeszterében heti 5 órában. Ez az előadás nem csak a vegyészeknek volt kötelező, hanem az összes elsősnek minden mérnöki karon az egyetemen. Tartott szerves kémiai előadásokat a második év első szemeszterében heti két, a második szemeszterében heti 5 órát. Elméleti kémiai előadásokat heti 2 órában a második év második szemeszterében hallgattak a diákok, analitikai kémiai laborgyakorlatokon pedig heti 13 órában, két szemeszteren át vettek részt. A Kémia Tanszékről először (1871-ben) a Kémiai Technológia Tanszék vált le, majd 1911-ben a Szerves Kémia Tanszék,végül 1921-ben a Szervetlen Kémia Tanszék. Az eredeti tanszék az Általános Kémia Tanszék nevet kapta. E tanszék gondjaira bízták a vegyészmérnökök laborgyakorlatainak megtartását, valamint a Műegyetem valamennyi hallgatójának kémiai oktatását.
                                                                        
1934-ben egy rövid időszakra a tanszéket egyesítették az Állatorvosi Egyetem Kémia Tanszékével. Az egyesített tanszék vezetője az Állatorvosi Egyetem kémia professzora, Gróh Gyula lett, azonban a Műegyetem Általános Kémia Tanszékének vezetője gyakorlatban Plank Jenő volt. Plank Jenő 1928-tól docens volt, majd 1940-ben professzorrá nevezték ki, amikor is a Tanszék újra független lett. Plank Jenőt Erdey László (1950-1970) követte. Ebben az időszakban a hallgatók száma jelentősen megnövekedett mindenütt az országban. Ennek megfelelően a tanári kar létszáma is növekedett, valamint felszereltségét tekintve is fejlődésnek indult az Általános Kémia Tanszék. A korábbi 3-5 fős tanári létszám 20-30 főre növekedett a következő évtizedben. A tevékenységi terület is tovább bővült. A tanítás mellett a tanszéktől megkövetelték a kutatómunkát is. E célból a Magyar Tudományos Akadémia, amely ebben az időszakban a tudományos kutatás legfőbb szervezőjévé és ellenőrzőjévé vált és gyakorlatilag mintegy a kutatás minisztériumának szerepét töltötte be, hozta létre a tanszéken belül az Analitikai Kémiai Kutatócsoportot. Ebben az időszakban alapvető változások történtek a tudomány területén szerte a világon. A klasszikus módszereket fokozatosan felváltották a műszeres módszerek. A főbb kutatási területek ekkor a titrimetria, szerves kémiai analízis, spektrográfia, termikus analízis, ioncserélők valamint a radiokémia voltak. 1966-ban a tanszék egy része Alkalmazott Kémia Tanszék néven függetlenné vált és átvette a nem vegyészmérnök hallgatók oktatását. Az anyaintézmény pedig felvette az Általános és Analitikai Kémia Tanszék nevet.

1970-ben Pungor Ernő vette át a tanszék vezetését. Az ő munkásságában kiemelkedő jelentőségűek az ionszelektív elektródok területén elért elméleti és kísérleti eredményei. Míg korábban csak egy professzor volt a tanszéken, aki nyugalomba vonulásáig vezette a tanszéket, addig 1975. után több professzor is dolgozhatott ugyanott, így a tanszékvezetői tisztség 5 éves időtartamra szólt, utána újra meg kellett pályázni. A tanszékvezetői tisztet 1990-ben ideiglenesen Gál Sándor (technikai analitikai kémia), 1991-ben Hargittai István (szerkezeti kémiai) majd 1996-ban Pokol György (termokémia és a szilárdtestkémia) vette át.  A jelenlegi tanszékvezető Dr. Horvai György (2005-)kutatási területei az ionszelektív elektródok; folyadék–membrán határfelület számítógépes modellezése; automatizálás az analitikában és a farmakokinetikában; molekuláris lenyomatú polimerek fejlesztése, illetve kemometria.

A tanszéken folyó magas szintű kutatásokat tükrözik néhai és jelenlegi akadémikusaink:

  • Dr. Nendtvich Károly, 1845. az MTA levelező tagja, 1858. az MTA rendes tagja 
  • Dr. Ilosvay Lajos, 1891. az MTA levelező tagja, 1905. az MTA rendes tagja 
  • Dr. Erdey László, 1951. az MTA levelező tagja, 1955. az MTA rendes tagja
  • Dr. Pungor Ernő, 1967. az MTA levelező tagja, 1976. az MTA rendes tagja
  • Dr. Hargittai István , 1987. az MTA levelező tagja, 1993. az MTA rendes tagja
  • Dr. Gál Sándor, 1993. az MTA levelező tagja, 2004. az MTA rendes tagja
  • Dr. Szabadváry Ferenc, 1995. az MTA levelező tagja
  • Dr. Tóth Klára, 1995. az MTA levelező tagja, 2001. az MTA rendes tagja
  • Dr. Horvai György, 2007. az MTA levelező tagja

A tanszék több dékánt illetve dékánhelyettest adott a Karnak:
Dékánok:

  • 1950 - 52 Dr. Erdey László
  • 1972 - 81 Dr. Pungor Ernő
  • 1988 - 96 Dr. Gál Sándor
  • 2003- Dr. Pokol György

Dékánhelyettesek:

  • Dr. Meisel Tibor
  • Dr. Gál Sándor
  • Dr. Pokol György


 Szabadváry Ferenc: 150 éves a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszéke;
Magyar Kémikusok Lapja, 1998. 53(8-9). 404-407. nyomán